Életpálya

Manninger Miklós tánctanár és koreográfus 1941. január 3-án született Gyulán egy négy gyermekes család legkisebbjeként. Pályáját táncosként kezdte szülővárosában, ahol első fellépése nyolcadikos korában volt, bátyja Manninger György (szintén koreográfus) vezette gyulai tánccsoportban. Fiatal éveiben asszisztensként is segédkezett a Tánccsoport vezetésében.

1959-ben került Budapestre, ahol felvételt nyert a Budapest Táncegyüttesbe hivatásos táncosként, 50-60 jelentkező közül. Itt másfél évet töltött és számos országos turnéban vett részt. Majd elkezdte katonai szolgálatát teljesíteni, ahol bekerült a Honvéd Táncegyüttes tánckarába, melynek 8 évig volt tagja. Saját elmondása szerint sosem akart hivatásos táncos lenni, és a kezdetektől pedagógusként képzelte el pályafutását, ezért elvégezte a Balett Intézet Táncpedagógusi szakát. A Honvéd Táncegyüttesbeli tagsága mellett felkérték művészeti vezetőnek és koreográfusnak a Törekvés Táncegyüttes és a Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyüttes élére. Így végre teljesülhetett álma, hiszen elkezdhetett a fiatalság tánctanításával foglalkozni.

Egyik alapítója volt a Budapest X. kerületében működő Törekvés Táncegyüttesnek, amelyet 1961-től vezetett, és amely Táncegyüttes 1968-ban elnyerte a „Ki Mit Tud?” országos vetélkedő fődíját, 1983-ban pedig a franciaországi Remiremonti Fesztivál fődíját. Az együttes nemcsak országos hírnévre tett szert vezetése alatt, hanem külföldön is nagy sikereket ért el. Bejárták szinte egész Európát. Előadásaikon keresztül Európa szerte bemutatták a magyar néptánc kultúrát, így felkeltve a külföldiek érdeklődését Magyarország iránt. Művészeti vezetőként és koreográfusként az együttes szíve lelke volt, hiszen több, mint 50 évig vezette és tanította szinte a legfiatalabbaktól a legidősebbekig a tánc szeretetére a csoportokat. 2000-ben az alapító tagokból létrehozta a Hagyományőrző Tánccsoportot is, amely csoport az emlékére felvette a Manninger Miklós Hagyományőrző Tánccsoport nevet.

Az 1960-as évek végén kezdte el a magyarországi magyar és német néptánc-kincs gyűjtését és feldolgozását. Gyuláról származott és a német nemzetiségi táncokkal már ott kezdett foglalkozni testvérbátyjával, 1968-tól pedig a Soroksári Német Nemzetiségi Néptánccsoport közreműködésével alkothatta meg országosan is ismert és elismert koreográfiáit. Az 1978-as Röpülj Páva országos vetélkedőjén külön díjat nyertek a pest megyei lakodalmassal, melyet a Ceglédberceli és a Solymári tánccsoportokkal és asszonykórussal adtak elő. A táncegyüttes 2013-ban ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját.

Tanórák keretében több budapesti iskolában (a teljesség igénye nélkül: Pannónia Általános Iskola, Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskola, Tamási Áron Általános Iskola, Hegedű utcai Általános Iskola, soroksári Grassalkovich Iskola, Műszaki Egyetem és még sorolhatnánk) oktatott néptáncot, toborozta együttesei számára az utánpótlást, vagy éppen készítette fel a végzős diákokat a szalagavató táncukra. Koreográfusként és tánctanárként segítette többek között a Solymári, Soroksári, Tatabánya-Alsógallai és Csepeli Ifjúsági Tánccsoportokat.

Solymáron 1978-ban kezdte meg táncpedagógusi munkáját a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában. Számtalan koreográfiát készített a solymári gyermekek számára, melyeket felnövekedve minden generáció megtanult, megtanul ma is.

A solymári Herbstrosen Hagyományőrző Egyesület 1998-ban alakult meg, ahol a csoport munkáját koreográfusként irányította, így karolva fel az ifjúság mellett az idősebb generációk táncoktatását is.

Országosan még számtalan más tánccsoportot is tanított. A magyarországi német tánccsoportvezetők számára továbbképzéseket, tanfolyamokat tartott, továbbá országos és nemzetközi táncházakat szervezett. Kezdeményezésére indult el a Magyarországi Német Gyermektánccsoportok Országos Fesztiválja. Éveken keresztül szervezett táboroztatást gyermektáncosok számára Tarjánban.

Tagja volt a Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsának. Folyamatosan gyűjtötte a még fellelhető magyarországi német táncokat és a népzenét, amelyeket koreográfiáiban újra és újra színpadra állított.

Munkásságát a szakma és a közösségek is számos díjjal ismerték el: Budapestért díj, Nívódíj, Kiváló Népművelő, MSZOSZ Művészeti Díj (1996), Ehrennadel in Gold für das Ungarndeutschtum – Arany Dísztű a Magyarországi Németekért (2003), Soroksárért Érdemérem, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2010), Soroksár Nemzetiségi Díja (2013), Német Nemzetiségi Díj Solymár (2013).

Szerénységére jellemző volt, hogy fenti elismerések mellett a legkedvesebb kitűntetés számára a 70. születésnapjára a Táncosaitól kapott emlékérem volt, mely plakett a Solymári Temetőben lévő sírkövét díszíti.

2014-ben bekövetkezett halála nagy veszteség mind a magyar, mind a magyarországi német hagyományokat őrző Tánccsoportok, és Tanítványai számára. Ezért az Együttesek 2015. május 09-én egy egész estés Emlékműsort szenteltek szeretett vezetőjük koreográfiáinak bemutatására és a búcsúzásra.

Koreográfiáinak és munkásságának hagyatékát az emlékére létrejött Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány gondozza.

Elismerések

Munkásságát a szakma és a közösségek is számos díjjal ismerték el: Budapestért díj, nívódíj, kiváló népművelő, MSZOSZ Művészeti Díj (1996), Ehrennadel in Gold für das Ungarndeutschtum – Arany Dísztű a Magyarországi Németekért (2003), Soroksárért Érdemérem, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2010), Soroksár Nemzetiségi Díja (2013), Német Nemzetiségi Díj Solymár (2013).

 

Munkássága

Soroksári Évek – Az Összetartó Erő

A Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyüttes 1967-ben alakult lelkes soroksári fiatalokból, akik célul tűzték ki a német hagyományok ápolását. Az együttes 1995 óta működik egyesületi formában. A többszörös fesztivál- és nívódíjas, Budapestért-díjjal és "Kiváló" címmel kitüntetett együttes az évek során a magyarországi német nemzetiségi tánckultúra jeles képviselőjévé nőtte ki magát. A hagyományőrző táncokon kívül nagy sikerrel állítanak színpadra népszokásokat, különböző élethelyzeteket. A hazai fellépések mellett Európa számos országában színpadra léptek már. Az Együttes a Stefánia Palotában gálaműsorral ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját.

Műsorukban a német táncok mellett magyar táncok is szerepelnek. A sikeres táncszámok megalkotója Manninger Miklós, az egyesület művészeti vezetője és koreográfusa volt, aki a megalakulás óta dolgozott a táncosokkal és a lelke, motorja, szíve – az összetartó ereje volt a Soroksári Táncegyüttesnek. A koreográfiákat Farkas Antal és Farkas Tamás zeneszerzők saját szerzeményeire és hangszereléseire adják elő.

Manninger Miklós szinte minden elképzelését meg tudta valósítani az Együttessel. Táncosain kísérletezte ki, mind a soproni fesztiválokra készített, lírai történeteket hordozó, nagyszínpadi koreográfiáit, mind az országszerte híres táncműveit, mint például a Farsangot, a Tisztelettáncot, vagy az Egy hazában német-magyar lakodalmast, a Párit. Az 1978-as Röpülj Páva országos vetélkedőjén külön díjat nyertek a pest megyei lakodalmassal, melyet a Ceglédberceli és a Solymári tánccsoportokkal és asszonykórussal adtak elő. Több, egész estés műsorra elegendő művet alkotott a Soroksári együttes számára. Hihetetlen energiával, fáradhatatlanul dolgozott, és szervezett.

Lassanként az együttesben szinte minden Táncosának atyai jó barátjává vált, akivel megoszthatták gondjukat-bajukat is. Az évek múlásával, Táncosai, majd azok gyermekei felnőve szintén néptáncosokká váltak a keze alatt. Manninger Miklós mindenkit szeretettel fogadott és elfogadott, és rendületlenül megtartotta a próbákat. A maga kedves és szelíd módján igyekezett kordában tartani mindenkit. Igazából az ő különleges személyisége tartotta össze a közösséget, az ő mentalitása tette oly kellemessé az együtt töltött órákat. Az ő hatása az időn átívelve minden Táncosa mozdulatában látszik és minden gondolatukban tetten érhető.

Hihetetlen empatikus képességgel élte bele magát a magyarországi németség lelkivilágába és csodálatos koreográfiáival színpadra vitte, s ez által az utókor számára megörökítette a hagyományaikat, életüknek számos jelentős mozzanatát. Kiemelkedően fontosnak tartotta és táncprodukcióiban be is mutatta a többféle nemzetnek egy hazában történő békés egymás mellett élésének szükségességét és lehetőségét.

Nagy buzgalommal, szívvel-lélekkel ápolta a már eltávozott Barátai, a művészeti munkában az Együttessel alkotó Társai emlékét. Az Ő közreműködésével és kezdeményezésére avattak emléktáblát zseniális zeneszerzőjük, Farkas Tomi Bácsi emlékére, majd virtuóz harmonikásuk, Ullmann Feri tiszteletére. Az Ő emlékét tiszteletben tartva ápolnunk, gondoznunk kell a tőle kapott lángot… és majd egykor tovább kell adnunk! Így hát álljon itt egyik kedvenc költőjének, Reményik Sándornak az Öröktűz c. verséből néhány sora:

„Egy lángot adok, ápold, add tovább,
Csillaggal álmodik az éjszaka,
és lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább és gondozd híven.
Egy lángot adok, én is kaptam azt,
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz.

(forrás: Katona Jani és Siket Klári emlékezéseiből)


Solymári évek - Hagyománytisztelet

Manninger Miklós 1978-ban kezdte meg táncpedagógiai munkáját Solymáron, és egészen 2014-ig tanította Solymár apraját-nagyját, a német nemzetiségi tánc megismerésére, tiszteletére, szeretetére. Azok a tanítványok, akik a munkássága alatt nevelődtek, a tánc szeretetén kívül toleranciát, egymás megbecsülését, türelmet, fegyelmet, optimizmust és jókedvet tanulhattak Tőle.

Miközben az általa megálmodott szebbnél szebb táncokat tanulták, gyakorolták, próbálták talán nem is gondoltak arra, hogy mennyi munka, mennyi ötlet, mennyi kitartás, mekkora tudás és mennyi hagyománytisztelet rejlik Benne, hiszen Solymáron ő maga volt a tánc. Német tánckultúránk életben tartását nagymértékben Neki köszönhetjük. Egész lénye a tanítás, az alkotás, a táncra buzdítás, példája valamennyiünk számára. A tánc iránti szeretete és lelkesedése ragadós volt. Tanította az iskolába járó gyermekeinket, foglalkozott az ifjúsággal, és az idősebb generációval is. Munkája szinte felölelte Solymár lakosságának egészét. Nem csak a táncosok tánctudására figyelt, hanem – mindezek mellett és felett - törődött a keze alá kerülő összes táncos palánta lelkével, érzéseivel, hangulatával!

A kitartásnak és ambíciónak célt adott természetesen az Országos Gyermektánc Fesztivál. Az az országos rendezvény, melyet Manninger Miklós immáron közel húsz éve álmodott meg Friedrich Ignácné, Manci nénivel, Dinda Ica nénivel, és Behovics Antalné Judit nénivel, az akkori iskola-igazgatónővel karöltve. A fesztivál amellett, hogy országszerte biztosítja a német nemzetiségi tánccsoportoknak a bemutatkozás lehetőségét, magas színvonalával a táncoktatókat alapos munkára készteti. A Solymári iskola táncosai már ötször is nyertesként kerülhettek ki a megmérettetésről.

1998 őszén Manninger Miklós és Friedrich Manci néni, valamint néhány házaspár kezdeményezésére alakult meg a Herbstrosen tánccsoport. Jellegzetessége, hogy tagjait csak házaspárok alkotják. Sikereik kulcsa volt egy olyan koreográfus, mint Miklós, akinek a szakma a kisujjában, a tánctudás és annak oktatása a vérében volt. Akinek elkötelezettsége a sváb hagyományok ápolása volt. Az évek során különleges köteléke alakult ki a Tánccsoport Táncosaival. Hol a tanár, hol a vezető, hol a barát szerep dominált. Az ő álma volt, hogy a táncoló fiatalok mellett egy felnőtt tánccsoport is működjön, mely korosztályában is maga köré gyűjti azokat az embereket, akiknek fontos a nemzetiségi hagyományok művelése, továbbadása a tánc, a népviselet, a szokások és a zene terén. A csoport a szakmai megmérettetésén elért kiváló minősítését is nagymértékben neki köszönheti. Végtelen türelemmel tartotta a táncpróbákat, nyugalmából, buzdításából merített a csoport mindig erőt, és kedvet. Visszatekintve az elmúlt évekre, közös feladatokra egy Márai Sándor idézettel emlékezünk Rá:

„Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá testben és lélekben. Ilyenkor felejts el mindent és készülj az ünnepre.”

(forrás: Schokátz-Tallér Mária és Herbstrosen Tánccsoport megemlékezéseiből)


Törekvés - „Múltunk érték, a hagyomány kötelez!”

A X. kerületben lévő Törekvés Művelődési Központban a MÁV Északi Járműjavítóban dolgozó, néptánc iránt érdeklődő fiatalok egy csoportja már az 1950-es években elkezdte tanulni és gyakorolni a néptáncot. E néptánccsoportból alakult 1961-ben a Törekvés Táncegyüttes, Várhelyi Lajos vezetésével. 1963-tól a magas színvonalú szakmai munka a két Manninger fivér, György és Miklós vezetésével folyt, és a koreográfiák egy részét is ők készítették. Az együttes mellett 12 tagú népi zenekar működött. Berki László és Banyák Nándor, majd Kovács Jenő prímás vezetésével. A későbbiekben Zsiga Alajos prímás vezette a főállású zenekart, 1991-től Oláh Jenő, a Magyar Állami Népi Együttes prímása kísérte a műsorokat és turnékat alkalmi zenekarával.

Manninger Miklós a Törekvésben végzett munkásságának elismerését kitüntetései is jelzik: Szocialista Kultúra, Miniszteri dicsérő oklevél, Kiváló Népművelő, MSZOSZ Művészeti díj, majd a későbbiekben Budapestért díj, Nívódíj, Kiváló Népművelő, MSZOSZ Művészeti Díj (1996), Ehrennadel in Gold für das Ungarndeutschtum – Arany Dísztű a Magyarországi Németekért (2003), Soroksárért Érdemérem, Kőbányáért díj, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2010), Soroksár Nemzetiségi Díja (2013), Német Nemzetiségi Díj Solymár (2013). Az együttes balettmestere 1972-től Kührnerné Kovács Kati, zongora korrepetitor Nádasdiné Mach Judit volt. Vizi Tibor és Vizi Eszter az utánpótlás képzésében voltak a segítségükre. Munkásságuk látványos eredményét mutatja a sok-sok elnyert fesztivál és koreográfiai díj, itthon és külföldön egyaránt.
1967-ben Szegeden az Országos Szakszervezetei Folklór Fesztiválon szerepelt először óriási sikerrel a Törekvés Táncegyüttes. 1968-ban egy ország ismerte meg őket a „Ki mit tud?” televíziós közvetítésének köszönhetően, ahol Manninger Miklós legényes koreográfiájával I. helyezést értek el, a Jónás Mátyás vendégprímás vezette zenekarral. Az I. helyezés díja volt a 20 napos nyaralás a Szovjetunióban, 20 táncos részére.

1972-től az FMH Folklór Centrum előadásainak állandó szereplői voltak nagysikerű műsorukkal a megalakulás óta. Az 1980-as évek végén az MTV Szép magyar tánc sorozatának keretén belül 4 koreográfia a Báb-tánc, a Vasvári verbunk, a Madocsai táncok és a Bagi verbunk és friss került felvételre és bemutatásra.

Az együttes 1983-ban a franciaországi Remiremonti Fesztivál fődíját nyerte el, 1988-ban pedig Koós György rendező készített Tour de dance címmel tv-filmet az együttes franciaországi turnéjáról, mely nagy sikerrel futott a magyar televízióban. A Törekvés Táncegyüttes háromszor nyert Arany minősítést Szegeden, háromszor nyerte el a Népművelési Intézet Kiváló Együttes címét.

Az együttes a megalakulásuk emlékére jubileumi műsorokat rendezett:
- 1971-ben a 10 éves jubileum a József Attila Színházban,
- 1981- ben a 20. évforduló a Pataky Művelődési Központban,
- 1986-ban a 25 éves jubileum a Budai Vigadóban
- a 30. jubileum gálaműsort már a Törekvés színháztermében ünnepelhették.
- A 40 év táncaiból című jubileumi műsor a Törekvés Táncegyüttes 40 éves jubileumára készült, 2002-ben az Új Színházban került bemutatásra, melyen minden csoport fellépett.
- 2007-ben a 45 éves és 2011-ben az 50 éves jubileumi műsort már a Művészetek Palotájában mutathatták be.

Az együttes nemcsak országos hírnévre tett szert vezetése alatt, hanem külföldön is nagy sikereket ért el. Bejárták szinte egész Európát. Előadásaikon keresztül Európa szerte bemutatták a magyar néptánc kultúrát, így felkeltve a külföldiek érdeklődését Magyarország iránt.

Manninger Miklós művészeti vezetőként és koreográfusként az együttes szíve lelke volt, hiszen több, mint 50 évig vezette és tanította szinte a legfiatalabbaktól a legidősebbekig a tánc szeretetére a csoportokat. 2000-ben az alapító tagokból létrehozta a Hagyományőrző Tánccsoportot is, amely csoport az emlékére felvette a Manninger Miklós Hagyományőrző Tánccsoport nevet. Felsorolni lehetetlen a Törekvés Táncegyüttes számtalan hazai és külföldi szereplését, turnéik sokasága is bizonyítja, hogy a magyar kultúra, a magyar folklór méltó nagykövetei.

Szerénységére jellemző volt, hogy fenti elismerések mellett a legkedvesebb kitűntetés számára a 70. születésnapjára a Táncosaitól kapott emlékérem volt, mely plakett a Solymári Temetőben lévő sírkövét díszíti.

2014-ben bekövetkezett halála nagy veszteség mind a magyar, mind a magyarországi német hagyományokat őrző Tánccsoportok, és Tanítványai számára. Ezért az Együttesek 2015. május 09-én egy egész estés Emlékműsort szenteltek szeretett vezetőjük koreográfiáinak bemutatására és a búcsúzásra.

Budapest Főváros X. Kerület Kőbányai Önkormányzatának Képviselő Testülete, - tisztelete és megbecsülése jeléül - a Közművelődés, kultúra, művészet területén dolgozó és alkotó kiválóságok elismeréséül Manninger Miklós díjat alapított, melyet 2016-tól kezdődően minden évben a Szent László Napok keretében vehet át a díjazott.
"Manninger Miklós Úr kerületünk kiemelkedő egyénisége volt, aki a művészeti, kulturális életben, valamint a közművelődés területén maradandó értéket alkotott, így számunkra természetes, hogy munkásságáról, azon értékekről, melyet Kőbányán Ő teremtett meg, ilyenformán megemlékezzünk."

Koreográfiáinak és munkásságának hagyatékát pedig az emlékére létrejött Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány gondozza.

Koreográfiái

1./ Abschied (Búcsúzás)
2./ Aratóünnep
3./ Bodnártánc- Erdőbényei hagyomány
4./ Ceglédberceli ugrós
5./ Farsang - Elmúlott a rövid farsang
6./ Tarjáni keringő - Wenn zwei sich wirklich lieben (Walzer)
7./ Gyertyás tánc
8./ Hobili
9./ Dervis polka
10./ Eleki németek
11./ Észak-német tánc
12./ Gyulai német tánc
13./ Heimat Melodie
14./ Tarjáni mars
15./ Klarinét polka
16./ Lakodalmas
17./ Litván tánc
18./ Gisella Ländler
19./ Motor polka
20./ Pári táncok
21./ Radeczky mars
22./ Soroksári táncok
23./ Sortánc
24./ Szuloki tánc
25./ Tapsos polka
26./ Prosit
27./ Tisztelet tánc “Kedvesed most indul messzire”
28./ Várakozás “Micsoda korszak volt a miénk”
29./ Walzer
30./ Zeppedli
31./ Bagi verbunk és friss
32./ Gömöri táncok
33./ Kalocsai táncok
34./ Kapuvári verbunk
35./ Madocsai táncok
36./ Palotás
37./ Rókatánc
38./ Székely verbunk
39./ Szatmári táncok
40./ Verbunk
41./ Legényes (1968 „Ki mit tud!” – kategória győztes
42./ Bester Freund
43./ Dorffest polka
44./ Freundschaftsklange
45./ Gizelle Lendler
46./ Gyertyás keringő
47./ Gyorspolka
48./ Hét lépés
49./ Heute ist Schützenball
50./ Holzhacker
51./ Inselbaum
52./ Jagersburger marsch
53./ Kirchtag polka
54./ Liebestraum keringő
55./ Motor polka
56./ Náci bácsi polka
57./ Oberkrainer gyorspolka
58./ Radetzky Marsch
59./ Regiments polka
60./ Wenn zwei sich leiben
61./ Schlagfertig keringő
62./ Soroksári induló
63./ Trink-Trink
64./ Trompen Laandler
65./ Zeppedli polka
66./ Zillertaler Hochzeitsmarsch

Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány

e-mail: info@manningeralapitvany.hu