Életpálya

Manninger Miklós tánctanár és koreográfus 1941. január 3-án született Gyulán egy négy gyermekes család legkisebbjeként. Pályáját táncosként kezdte szülővárosában, ahol első fellépése nyolcadikos korában volt, bátyja Manninger György (szintén koreográfus) vezette gyulai tánccsoportban. Fiatal éveiben asszisztensként is segédkezett a Tánccsoport vezetésében.

1959-ben került Budapestre, ahol felvételt nyert a Budapest Táncegyüttesbe hivatásos táncosként, 50-60 jelentkező közül. Itt másfél évet töltött és számos országos turnéban vett részt. Majd elkezdte katonai szolgálatát teljesíteni, ahol bekerült a Honvéd Táncegyüttes tánckarába, melynek 8 évig volt tagja. Saját elmondása szerint sosem akart hivatásos táncos lenni, és a kezdetektől pedagógusként képzelte el pályafutását, ezért elvégezte a Balett Intézet Táncpedagógusi szakát. A Honvéd Táncegyüttesbeli tagsága mellett felkérték művészeti vezetőnek és koreográfusnak a Törekvés Táncegyüttes és a Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyüttes élére. Így végre teljesülhetett álma, hiszen elkezdhetett a fiatalság tánctanításával foglalkozni.

Egyik alapítója volt a Budapest X. kerületében működő Törekvés Táncegyüttesnek, amelyet 1961-től vezetett, és amely Táncegyüttes 1968-ban elnyerte a „Ki Mit Tud?” országos vetélkedő fődíját, 1983-ban pedig a franciaországi Remiremonti Fesztivál fődíját. Az együttes nemcsak országos hírnévre tett szert vezetése alatt, hanem külföldön is nagy sikereket ért el. Bejárták szinte egész Európát. Előadásaikon keresztül Európa szerte bemutatták a magyar néptánc kultúrát, így felkeltve a külföldiek érdeklődését Magyarország iránt. Művészeti vezetőként és koreográfusként az együttes szíve lelke volt, hiszen több, mint 50 évig vezette és tanította szinte a legfiatalabbaktól a legidősebbekig a tánc szeretetére a csoportokat. 2000-ben az alapító tagokból létrehozta a Hagyományőrző Tánccsoportot is, amely csoport az emlékére felvette a Manninger Miklós Hagyományőrző Tánccsoport nevet.

Az 1960-as évek végén kezdte el a magyarországi magyar és német néptánc-kincs gyűjtését és feldolgozását. Gyuláról származott és a német nemzetiségi táncokkal már ott kezdett foglalkozni testvérbátyjával, 1968-tól pedig a Soroksári Német Nemzetiségi Néptánccsoport közreműködésével alkothatta meg országosan is ismert és elismert koreográfiáit. Az 1978-as Röpülj Páva országos vetélkedőjén külön díjat nyertek a pest megyei lakodalmassal, melyet a Ceglédberceli és a Solymári tánccsoportokkal és asszonykórussal adtak elő. A táncegyüttes 2013-ban ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját.

Tanórák keretében több budapesti iskolában (a teljesség igénye nélkül: Pannónia Általános Iskola, Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskola, Tamási Áron Általános Iskola, Hegedű utcai Általános Iskola, soroksári Grassalkovich Iskola, Műszaki Egyetem és még sorolhatnánk) oktatott néptáncot, toborozta együttesei számára az utánpótlást, vagy éppen készítette fel a végzős diákokat a szalagavató táncukra. Koreográfusként és tánctanárként segítette többek között a Solymári, Soroksári, Tatabánya-Alsógallai és Csepeli Ifjúsági Tánccsoportokat.

Solymáron 1978-ban kezdte meg táncpedagógusi munkáját a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában. Számtalan koreográfiát készített a solymári gyermekek számára, melyeket felnövekedve minden generáció megtanult, megtanul ma is.

A solymári Herbstrosen Hagyományőrző Egyesület 1998-ban alakult meg, ahol a csoport munkáját koreográfusként irányította, így karolva fel az ifjúság mellett az idősebb generációk táncoktatását is.

Országosan még számtalan más tánccsoportot is tanított. A magyarországi német tánccsoportvezetők számára továbbképzéseket, tanfolyamokat tartott, továbbá országos és nemzetközi táncházakat szervezett. Kezdeményezésére indult el a Magyarországi Német Gyermektánccsoportok Országos Fesztiválja. Éveken keresztül szervezett táboroztatást gyermektáncosok számára Tarjánban.

Tagja volt a Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsának. Folyamatosan gyűjtötte a még fellelhető magyarországi német táncokat és a népzenét, amelyeket koreográfiáiban újra és újra színpadra állított.

Munkásságát a szakma és a közösségek is számos díjjal ismerték el: Budapestért díj, Nívódíj, Kiváló Népművelő, MSZOSZ Művészeti Díj (1996), Ehrennadel in Gold für das Ungarndeutschtum – Arany Dísztű a Magyarországi Németekért (2003), Soroksárért Érdemérem, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2010), Soroksár Nemzetiségi Díja (2013), Német Nemzetiségi Díj Solymár (2013).

Szerénységére jellemző volt, hogy fenti elismerések mellett a legkedvesebb kitűntetés számára a 70. születésnapjára a Táncosaitól kapott emlékérem volt, mely plakett a Solymári Temetőben lévő sírkövét díszíti.

2014-ben bekövetkezett halála nagy veszteség mind a magyar, mind a magyarországi német hagyományokat őrző Tánccsoportok, és Tanítványai számára. Ezért az Együttesek 2015. május 09-én egy egész estés Emlékműsort szenteltek szeretett vezetőjük koreográfiáinak bemutatására és a búcsúzásra.

Koreográfiáinak és munkásságának hagyatékát az emlékére létrejött Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány gondozza.

Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány

e-mail: info@manningeralapitvany.hu