A Solymári Herbstrosen Tánccsoport emlékező sorai

A Solymári Herbstrosen Tánccsoport emlékező sorai - Manninger Miklós Emlékműsor – 2015. május 09.

 

Az évek során különleges kötelék alakult ki Miklós és a Herbstrosen Tánccsoport között: Hol a tanár, hol a vezető, hol a barát szerep dominált, a helyzettől függően. Az ő álma volt, hogy a táncoló fiatalok mellett egy felnőtt tánccsoport is működjön, mely korosztályában is maga köré gyűjti azokat az embereket, akiknek fontos a nemzetiségi hagyományok művelése, továbbadása a tánc, a népviselet, a szokások és a zene terén.

Ilyen indíttatásból alakult meg 1998 őszén Miklós és Friedrich Manci néni, valamint néhány házaspár támogatásával a tánccsoport. Jellegzetessége, hogy tagjait csak házaspárok alkotják. Sikereik kulcsa volt egy olyan koreográfus, mint Miklós, akinek a szakma a kisujjában, a tánctudás és annak oktatása a vérében volt. Akinek elkötelezettsége a sváb hagyományok ápolása volt.

A csoport a szakmai megmérettetésén elért kiváló minősítését is nagymértékben neki köszönheti. Miklós gyakran mondta, amikor a fellépések előtt izgultunk, hogy „nem a lábatokat figyeli a közönség, legyetek jókedvűek, mosolyogjatok, élvezzétek a táncot és akkor biztos a siker!” Ezzel próbálta feloldani a lámpalázunkat. Amikor a tánc közbeni hibáinkon túl tudtunk lépni, és tovább táncoltunk, mintha mi sem történt volna, a szereplés végén Miklós megdicsérte a csoportot, „Ne izguljatok, azt hitték, hogy új koreográfiát adtatok elő, nagyon jó volt.” Ezekkel a dicséretekkel növelte mindenkinek az önbizalmát, míg tényleg elhittük, hogy tudunk táncolni, és ettől sikerült valóban jól a produkció. Igen, ilyen a jó pedagógus, és ilyen volt Miklós is. Végtelen türelemmel tartotta a táncpróbákat, nyugalmából, buzdításából merített a csoport mindig erőt, és kedvet.

Táncaival, koreográfiáival számos bel- és külföldi szereplésen vettünk részt. Egy egy hosszabb buszos út után hetekig mesélte, hogy ő otthon is csak ülve, rázkódva tud már csak aludni. Nagyon szerette a közös együttléteket, a közös gulyásfőzést, – amit viccesen mindig az egy évvel azelőtt megvett csirke farhátból tervezett megfőzni.

Külön öröm volt a csoport számára, hogy sok fellépésre, külföldi útra, tánctáborba, szabadidős csoportprogramra felesége, Gizike is szívesen velünk tartott. A csoport mindig ünnepli tagjainak kerek születésnapját. Ilyenkor előkerülnek a régi fényképek, a közös élményekről való beszélgetés. „Emlékeztek amikor…?” Miklós nagyon sok képen látható, minden alkalommal ott van velünk, nemcsak a képen, a szívünkben is, és azt gondoljuk mindig is velünk lesz a fellépéseken, szelleme továbbra is segít minket!

A most következő Dorffest c. számunk koreográfiáját Miklós a 2014. évi Kielcei Europeadéra tanította be a csoportnak, mely lépéseiben mintha összegzése lenne az eltelt 15 évnek, több táncunk lépései fellelhetőek a táncban, mintha tudta volna, hogy az utolsót alkotja.. Sajnos személyesen már nem, de lélekben még ott volt velünk..

 

Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány

e-mail: info@manningeralapitvany.hu